Egész szerdán felvoltam pörögve, nagyon sokat pakoltam, takarítottam, sütögettem... elég későn is feküdtem le és tudtam, hogy kialvatlan leszek és alig bírok majd felkelni... de kipattant a szemem, amikor anya sírva bejött, hogy elkésett és a legjobb barátnője, az én nem hivatalos keresztanyám meghalt. Annyira borzasztó az egész, anya nemtudott bemenni se kedden se szerdán azért, mert bent kellett maradnia sokáig dolgozni. Ráadásul szerdán nagyon beakart menni, de 7ig bent kellett rohadnia, hogy megkapjon egy munkát amit meg kell csinálnia, és végül feleslegesen várt, nem jött meg a munka és hazaküldték utána... és emiatt nem tudott bemenni még utoljára. El se tudom képzelni, hogy a gyerekekkel mi lesz... K. most 14 éves asszem, a serdülőkor jön neki... ilyenkor amugy is hülyék nemhogy most ez után a tragédia után.. N, a kisfiú meg nagyon ragaszkodott hozzá, bár nemtudom most hány éves lehet, kb Eszti korabeli... M. anyósa pedig egy undorító féreg.... felhívta M. anyját, amikor még M élt, hogy milyen temetést szerveznek. AMIKOR MÉG ÉLT.... egy anyát a gyermekének temetésével zaklatni, úgy, hogy közben még él... annyira undorító, hogy én azt a nőt lefogom köpni, egy undorító csulával. Sírni tudnék az idegtől, hogy az anyósa mekkora egy geciláda, és ez az eset még csak 1 a többi 10ezer közül, amit csinált M ellen... velejéig gonosz, próbálok leszokni a rosszkívánságokról, de annyira kívánom ennek a banyának a szenvedését...
Mindenesetre egész nap sírhatnékom volt, de visszaszorítottam mindent, mivel 1. esztinek nagyon nem tett volna jót, ha körülötte mindenki zokog... 2. utálok mások előtt sírni, főleg anyáék előtt. Most nekem kellett erősnek lennem, de annyira nehéz, ha tudom, hogy anyának M volt a legjobb barátnője első általános iskola óta. Ez egy 38 éves barátság volt... még csak fel sem tudom fogni ennek az erejét. Elég arra gondolnom, hogy mintha én Emit veszíteném el... és akkor még csak a töredéke a fájdalomnak az, amit anya érezhet ennyi év után.
Most nemtudok a halloweenról írni... pedig egész jó lett volna, a barátok segítettek elfeledni az esetet pár órára... de mivel nem is sírtam ki magamat, ezért később fog kijönni a történtek sokkja egy óriási robbanásban. :/
Mindenesetre egész nap sírhatnékom volt, de visszaszorítottam mindent, mivel 1. esztinek nagyon nem tett volna jót, ha körülötte mindenki zokog... 2. utálok mások előtt sírni, főleg anyáék előtt. Most nekem kellett erősnek lennem, de annyira nehéz, ha tudom, hogy anyának M volt a legjobb barátnője első általános iskola óta. Ez egy 38 éves barátság volt... még csak fel sem tudom fogni ennek az erejét. Elég arra gondolnom, hogy mintha én Emit veszíteném el... és akkor még csak a töredéke a fájdalomnak az, amit anya érezhet ennyi év után.
Most nemtudok a halloweenról írni... pedig egész jó lett volna, a barátok segítettek elfeledni az esetet pár órára... de mivel nem is sírtam ki magamat, ezért később fog kijönni a történtek sokkja egy óriási robbanásban. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése