Bokatörés...

Először is valami happy: november 13. - The Rasmus KONCEEEERT!!!! TT__TT nagyonnagyon boldog vagyok :3 annyira szeretem őket, kb 10-11 éves korom óta :D anyának hála, mindig őket hallgattuk, főleg arra emlékeztet, amikor a suliból hazaértem az albérletbe, kis esztikém 1 évesen üldögélt a földön, anya meg beindította a cd-jüket, én és anya tomboltunk rá, eszti meg rázta a kis kezét vagy próbált táncolgatni xDD szóval nagyon várom már, remélem eljutok!!! Egyszer majdnem mentünk is amikor 2 éve asszem a szegedi ifjusági napokon ott voltak, de végül elmaradt :/ most muszáj lesz! >8 I

Na szóvaaal... dóri noszogatott hogy pasizni és bulizni akar, menjünk el valahova. mondom nekem nincs pénzem.. de végül norbi is beszállt és hogy akkor is menjünk valahova meg minden... nagy nehezen, kb 7kor eldöntöttem hogy oké :D nem lesz nagy este, gondoltam... norbival központban taliztunk, cigiztem és indultunk deákra, ott találkoztunk dórival és az istennyilát de vennünk KELLETT kicsi vodkát... bgwahahh, annyira borzalmasak vagyunk, én meg nem terveztem... de ez mindig megdől amikor együtt vagyok a barátaimmal :D kimentünk a dunapartra, ahol már voltunk monival és norbival egyszer, aztán oda letelepedtünk, iszogattunk és hülyéskedtünk meg őszinte vallomások voltak xD jóléreztük magunkat, én mondjuk egyszer elsírtam magamat asszem Tomika miatt (wtf...?? o_o) de nem tartott sokáig, jah meghát a suli miatt.. nade ment tovább az este, időt egyszer se néztem meg, avagy nem rémlik.. :D

Végül kicsit részeg állapotomban elindultunk a margit híd felé, de nemtudom miért arra TT___TT ja hogy dóri kocsija ott van asszem... mentünk, félig norbira támaszkodva, amikor is én egy 15-20 centivel magasabb járdán mentem, norbi mellettem az alacsonyabban, leteszem én is a ballábam, majd a jobb lábam... DUH-DUH, két tompa de számomra nagyon hallható roppanás.... és kész szószerint majdnem összeszartam magamat a fájdalomtól... úgy elkezdtem üvöltve sírni de könnyek nélkül mint az állat... fel se fogtam mivan, csak hogy nagyon fááááájj!!! Dórit hallom magam mögött: jólvan nembaj, ez már csak pánik! Valahogy tovább másztunk és kérdezték hogy rátudok e állni...  nem emlékszem végülis mennyit jutottunk előre, de az volt, hogy én és norbi leültünk és dóri meg elment a kocsiért. Na már megjöttek a könnyeim is, zokogtam úgy fájt, elővettem az uccso cigimet és elszívtam.

Megjött Dóri, hát még átlépni azt a kis korlátot vagy mit meg beülni... halál volt. Megállt a lánchíd tövében és Norbi mondta, hogy felhívja az anyját mit csináljanak, mert először azt akarták, hogy menjünk haza és majd holnap anyáék megnézetik a bokám, de végül anyja mondta, hogy azonnal hívjanak mentőt. Kihívták, kb 5 perc alatt ott volt, a mentős mondta, hogy nagy valószínűséggel eltört... nem akartam elhinni de komolyan.... norbi jött velem a mentőben, dóri utánunk kocsival. Bevittek a szent jános kórházba, megröntgenezték.... hát még az hogy fájt, mozgatta összevissza, de nagyon kedves volt a bácsi. Aztán bebizonyosodott, hogy eltört, na akkor megint elsírtam magamat... már műtöttek is volna, de végül már hajnal volt és nem mentek bele. Jajj ami még borzasztó volt, hogy épp jövök ki a pisildéből (bravúros mutatvány volt) és dóri akkor hívta apumat: Őő jóestét (mittudomén), nagyonnagy baj történt! Kész hát mondom ez szép xDDD jóhát én se tudom, hogy hogy mondtam volna el másképp, csak akkor is, alvó embernek a gyerekéről így közölni valamit kicsit szívrohamgyanús o_o

Hát befektettek egy ágyba, egy másik bokatörött, 22 éves lánnyal voltam együtt így hajnalban, és aztán megjött apa meg norbiék is feljöttek... apa láttán elsírtam magam, úgy szégyeltem magamat meg minden, hogy ilyen helyzetbe kellett hoznom stb.... előre féltem anyától is....

Mischief managed