Elég.

Kezd elegem lenni. De mindenből és mindenkiből. Hol valaki állandóan azt mondja nekem bármit csinálok, hogy gáz vagyok, hol kérdeznek tőlem valamit, de kurvára leszarják hogy mit válaszolok, hol jót akarok azzal, hogy odamegyek az emberhez, de elkerget, mert ne most, majd később. Nekem - ebből - elegem - van. Kibaszottul tudja az illető, hogy vele szembe kicsit máshogy viselkedem, és akkor még felteszi a kérdést, hogy miért? Hát basszad meg, ezért! Mert rohadtul el lehet venni így a kedvemet és az önbizalmamat. Így hogy merjek bármit csinálni, hogy megkapom, hogy GÁZ vagyok? Köszönöm, én éppen eléggé szoktam magamat ostromolni, hogy mit rontottam el, szerintem nem kell mégjobban a gecibe nyomni. A másik: ha valaki kérdez tőlem valamit, és méltóztatok válaszolni, mert már annyira cseszeget, akkor MIÉRT NEM tud reagálni? Miért várja meg - vagy megse várja - hogy befejezzem a lelki történetemet és utána a válasza: "Hú de hideg van." Kabbe a faszt. Akkor már szóljon hozzá, vagy vigasztaljon már meg vagy mondja hogy aha, de ne csinálja azt, mintha nem is figyelne, mert legközelebb kikaparom a szemét! A harmadik dologhoz nincs hozzáfűznivalóm, kedves akartam lenni, leordítottak, elmentem. Ezért is én vagyok a szemét? Valszeg igen... végülis.. gáz vagyok :)